Alte expediții / Más Expedíciók

Expediția Oltul 09 - Sfântu Gheorghe - Lunca Câlnicului

Olt Expedíció 09 - Sepsiszentgyörgy - Farkasvágó

2012-szept-8

Până acum ați văzut expedițiile în ordine cronologică de la izvor până la Sfântu Gheorghe. Ce urmează să vedeți a fost de fapt prima expediție în care am făcut o evaluare a terenului, a hărților și a capacităților proprii de orientare. Traseul a fost ales în acest fel deoarece este aproape de localitatea în care trăiesc și în caz de probleme, cunoșteam drumul spre acasă și aveam la dispoziție mijloace de transport în comun relativ ușor accesibile: calea ferată și drumul Brașov - Sfântu Gheorghe unde microbuzurile circulă des.
Probabil vă mai întrebați de ce nu am refăcut expediția ca să fie și în ordine cronologică, nu doar geografică. Am două motive ca să nu repet acest traseu. Primul ar fi acela că anul trecut (2012) a fost o secetă nemaipomenită de către mine. După cum veți vedea, pârâurile au secat de tot iar Oltul a avut un debit anormal de scăzut. Vreau să vă arăt ce înseamnă seceta. Stând la bloc, mulți dintre noi dăm drumul la robinet și apa începe să curgă. Nu avem un reper cu ajutorul caruia să putem evalua cum stăm cu rezerva de apă potabilă. Se pare că nu avem motiv de îngrijorare și motiv să economisim apa pe care o consumăm. La asta mai contribuie și mas-media împreună cu edilii orașelor care au tăcut până când Hidroelectrica a anunțat că s-ar putea să nu facă față la cererea de energie electrică din cauza secetei... Al doilea motiv pentru care nu voi repeta traseul este că sunt constrâns de factorul de timp.
Pe această cale vreau să îi mulțumesc prietenilor mei care mi s-au alăturat la această minunată plimbare: Zsuzsa, Szabi (a se citi Sabi), Vica (Vița) și Orsi (Orși).
Dați click pe imagini ca să puteți răsfoi povestirea.


Amint megszoktátok, mindeddig az expedíciók időrendi sorrendben voltak bemutatva. Most ezt a rendet megbontom és egy, a tavaly (2012) megtett útat fogok bemutatni nektek. Igazából ez volt a legelső expedíció, mely a terep, a térképek, valamint a saját tájékozódási képességek felmérésére szolgált. Azért választottam ezt a szakaszt, mert közel van a városhoz, melyben lakok. Másrészt, a szakasz közel van a Brassót Szentgyörggyel összekötő vasúthoz és műúthoz, így ha komolyabb probléma merült volna fel, könnyen találtunk volna tömegközlekedési eszközt, amivel hazajöjjünk. Megjegyzendő, hogy úgy a vonat, mint a mikróbusz gyakran járnak (kb óránként).
Valószínüleg feltettétek már magatokban a kérdést, hogy miért nem ismétlem meg a túrát, hogy minden legyen időrendi sorrendben is, nemcsak földrajziban. Nos, ennek két oka van. Egyik az, hogy tavaly (2012-ben) akkora szárazság volt, amekkorát én még nem éltem meg. Amint látni fogjátok a képeken is, a patakok teljesen kiszáradtak és az Oltnak is nagyon alacsony vízállása volt. Meg akarom nektek mutatni, mit jelent a szárazság. Mi, akik blokkban lakunk, megnyítjuk a csapot és máris folyik a víz. Nincs egy viszonyítási pontunk ami által fel tudnánk mérni a talajban levő vízmennyiséget. Úgy tünhet, nincs okunk aggodalomra sem és spórlásra sem. Ezen hozzáállás kialakításában fontos szerepe van a sajtónak és a helységek előljáróinak, akik addig hallgattak a szárazságról, amíg a Hidroelectrica kijelentette, hogy nem biztos, hogy eleget tud tenni a lakosság elektromos energia igényének... A második ok amiért nem ismétlem meg ezt a szakaszt, az az, hogy sűrget az idő. Most nem engedhetem meg magamnak, hogy még egy napot elveszítsek.
Ezúttal köszönetet szeretnék mondani barátaimnak, akik eljöttek velem ez első és egyben nagyszerű útra: Zsuzsa, Szabi, Vica és Orsi.
Kattintsatok a kis képekre a történet olvasásához.